Ahogy beléptem a tárgyalási helységbe, ketten már pihengettek az asztalok körül. Leültem és a vadiúj prezentációs táblánk egyből magára vonzotta a tekintetemet. Előző este, mikor a festőművészek munkáját szemlélgettük, a másik nem én, felírta a táblára a tagok neveit. De most valami furcsaság tűnt fel rajta. Sokkal többen szerepeltek rajta, mint amennyinek eddig gondoltuk magunkat. Le is fotóztam, de a telefonomnak eléggé alacsony a konektivitása, ezért újra kellett alkotnom, ez alant látható:
Ha nem lenne egyértelmű, inkább felsorolom, kik is voltak az újdonságok a táblán:
- Pom-pom
- Bob és Bobek (ők egymás nélkül nem mennek sehová és jelentős répafogyasztásuk is van)
- Zűr és Zavar
A két tagra kérdőn néztem, ehhez jogom is volt, mivel előzőleg azt beszéltük meg, hogy egymás nélkül nem engedünk senkit a kondér mellé. És akkor ezek meg mit keresnek itt??? Egyből összehúztam a szemöldökömet és választ vártam.
A tegnapi irogató ingatni kezdte a fejét, jelezve, hogy nem ő volt, igazgattam egy keveset a fejem állásszögén, a gyorsasásága alapján perdületnek is hívhatjuk a cselekvésemet. Meglepetésemre a másik is heves tiltakozásba kezdett: - Nem én voltam! – kijelentéssel hárított, és fejmozgással erősítette meg a nyakizmait. Percnyi csend és egymás méregetése után, ezek ketten egyszerre rám meredtek:
- Akkor te voltál! – gyanúsított meg az egyik, a másik eközben helyeslőleg bólogatott.
Ezek teljesen meghibbantak, meg a logikai kapcsolataik is elveszhettek a fejükből, mert hogy a viharba lehettem volna én, mikor nincs is kulcsom, ők meg előbb érkeztek, mint én. Az elhülyülés korai jeleit kezdtem rajtuk felfedezni, de azért beálltam a tiltakozók sorába.
- Meséljétek már el, mikor lettem volna? He?
Erre nem tudtak mit mondani. Végül is úgy döntöttünk, hogy ha már önként jelentkeztek, akkor megtartjuk őket.
Pom-pom rögtön felmászott az egyikünk kopaszodó fejére, szemmel láthatólag ez nagy megelégedettséggel töltötte el. Az általa előadott hortyogásból arra is következtethettem, hogy ettől üzletileg is sikeresnek érezte magát.
Bob és társa Co. Kirohant a konyhába, mivel répát nem találtak, a maradék csipszet kezdték majszolni, majd mikor kiürült a csomag, lefeküdtek a szerverek tövébe.
Egyedül Zűr és Zavar maradt a megbeszélés közelében, elég nagy fejfájást okozva nekünk.
Az alakulásunk ugyanis zűrzavarba torkollott, mindenki mondta a magáét, egyesek késtek, mások korábban mentek el, valaki el sem jött.
De ezt mi így szeretjük, vagyis inkább csak így tudjuk.
Sikerre vagyunk ítélve.
