A nagy álmodozÓk

Ha azt gondolnád, hogy minden a végtelenben találkozik, akkor valószínűleg igazad lenne. Egy vállalkozás, melynek sikere a közös áldozatvállaláson múlik, pont nem nyúlik odáig. Helyette vagy hamar földbe áll, vagy profithajhászó, öltönyös majmok kezébe kerül.

Lehet választani, kinek melyik szimpatikusabb. Mi, pragmatikus gondolkodásúak révén, még azelőtt abbahagytuk a tevékenységünket, mielőtt igazán elkezdtük volna. Közülünk nagyjából mindenki máshogy látta a kudarc okát, azonban abban mindenki egyetértett, hogy ez így tovább nem szabad folytatni, mert rohadtul elegünk van belőle.

A megszületett "termékek" élik a maguk kis önálló életét, azonban nagyobb jelentőséget nem szabad nekik tulajdonítani, mint amekkora valójában, ez a saját szellemi épülésünk egyik újkori szakaszának bizonyult, máshogy hatva mindannyiunkra. Tehát nem voltak hiábavalóak az erőfeszítések.

A magam mantrája a következő, átesni az önkívületi dolgozásokba nem volt túl nehéz soha. Ezzel érkeztem ebbe a világba, ezt kaptam útravalóul. De végre sikerült nagyobb részben levetkeznek. Mi ez, ha nem mennyei adomány?

A hozadéka meg annyi volt, hogy nagyszerűen megéltem belőle, tehát mint ahogy mindig, most is bebizonyosodott, hogy semmi sincs véletlenül és minden a fejlődésünket szolgálja. Itt jegyzem meg,hogy a fejlődés szó itt nyert értelmet számomra, ezen intermezzo után sikerült végre valóságos dolgokra is összpontosítanom, sőt elkezdtem megkérdőjelezni a kultúrától kapott útravalómat. Ez a folyamat a mai napig tart.

Már nem tudom minek is kezdtem ebbe az egészbe.

Nincs Nagy webes faszság! Semmi sincs, csak ez a semmmmmiiii.

Nem írok egy darabig, az is lehet soha többet. Főleg ide nem. Értelme nulla. inkább minusz egy.

szóval nem jött be, de ez nem is csoda

egyszerre egy is elég, nekem meg van száz

és egyiket sem élvezem már....

fgb

Ahogy beléptem a tárgyalási helységbe, ketten már pihengettek az asztalok körül. Leültem és a vadiúj prezentációs táblánk egyből magára vonzotta a tekintetemet. Előző este, mikor a festőművészek munkáját szemlélgettük, a másik nem én, felírta a táblára a tagok neveit. De most valami furcsaság tűnt fel rajta. Sokkal többen szerepeltek rajta, mint amennyinek eddig gondoltuk magunkat. Le is fotóztam, de a telefonomnak eléggé alacsony a konektivitása, ezért újra kellett alkotnom, ez alant látható:

Ha nem lenne egyértelmű, inkább felsorolom, kik is voltak az újdonságok a táblán:

Van itt ez a rohadék html bizbasz: <!--[if !supportLists]--><!--[endif]-->, a kettővel ezelőtti bejegyzésben ütötte fel a fejét, és nem sikerült kiirtanom.

Na már most én köztudomásúlag tisztelettel adózok az Epikuroszi tanok korlátoltságának, de ez már nekem is sok. Mármint nem a görög prédikációja, hanem htmlkrik-kraksz.

" Az élet célja a gyönyör, de nem a romlott erkölcsűek és az életművészek gyönyöre, ahogyan néhány tudatlan ember hiszi, aki nem akar minket megérteni, hanem a testi szenvedés hiánya, és a lelki szenvedés hiánya."  - ezt a Epikurosz küldözgette Menoikeusznak, talán mert az sokkal menőbb csávó volt, vagy egyszerűen azért, mert csak ő hallgatta meg.

Ez a mi számunkra - a Nagy Webes Valami Művészeti Bizottság számára - is elgondolkodtató kell, hogy legyen. Ugyanis:

- ketten közülünk szeretik a szexet!!

- Négyen kávéznak

- egyen isznak mint a gödény

- öten sokat szlopálnak és hangoskodásra is hajlamosak

- van olyan is, aki a hipertechnológiai milliárdos kütyük elvetemült megszállottja

- nemrégiben volt olyan is, aki Norbi intése ellenére öt után vacsorázott (ezt lehet kiveszem, ha a népi kuratórium nem viselné el, de ilyen is van, csak szólok)

- hatan imádják a hangjukat, folyton az elméleteikkel fárasztanak engem, pedig én tudom a végső megoldást, mert egy éjjel megsúgta az őrangyalom

A fenti felsorolás, intő példa arra, hogy egy látszólag koherens és összeszoktatott óvodai csoportban is felütheti fejét a hedónium átkozott kísértése. Megálljt kell parancsolni ennek, mert a végén nem lesz örömünk. Elfogy, mint a trapista szerzetes a hűtőből, reggeli tanácstalanságot és gyűlöletet okozva, amiért az ennivalóm szegényesebb lett általa.

Igazi élvezetekre vágyunk, nem gyönyörre, lekapcsolt lámpa mögött rejtőző szexre, magányosan kibontott bor hűsítő nedvére. A Nagy Webes Valami is rejtőzködik, ő még az öröm tengerében fickándozik ezáltal. De sajna, fel kell keltenünk benne az indivídumot, kifelé kell fordulnia, meg kell mutatni orcáját a maga fényességében, hogy a nép csodálatának tárgya válhassék belőle.

Nem leszünk kíméletesek, odadobjuk a nép elé, ajkaink szegletében kegyetlen vigyor bujkál, miközben a parancsszót mormoljuk: - Hozz pénzt!

Itt joggal lehet az embernek olyan érzése, hogy na végre, kibújt a szög a kandallóból, lelepleződésnek lehettünk tanúi, mert ezek a webesvalamisek is csak a korpa után lihegnek. Szánalmas és lehangoló. Mégis hogy képzelik az előző bejegyzéseket?

Na most és itt tegye takarékra mindenki a maga nyáladzását, mert nem szegénységi fogadalmat készülünk tenni, hanem a javak igazságos újraelosztását elősegíteni.

Egyébiránt Tibet ügyét is támogatjuk, sőt extra igazságosan, mert egyik héten a kínaiaknak, másik héten a tibetieknek szurkolunk.

Azt hiszem a végére mindenki kicsit elbizonytalanodott, magamat is beleértve, hogy mi jelent meg itt és ma. Kanyarodjunk vissza az első sorhoz és nyomban érthetővé válik. Egy elcseszett kódsor és az egész olyan savanyú és örömtelen lesz. Ezt magyarázom a fejlesztőknek is. Hiába a géniuszi ötletállomány és az eddig leírt négymillió kódsor, ha egy jelentékeny kis rovar (bug) elrágja testünk rothadó keringését biztosító fő ütőerét, akkor az egész egy nagy kalap krumplit sem ér.

Egyébként Epikurosz vagy felvágósan Epikürosz nem volt túlságosan előrehaladott a nézeteivel. Lehet, hogy egy görög városállam (Athén) düledező viskójában meg tudta tenni, hogy bezárkózik és nem szenved, sem a testével, sem a lelkével, de 2009-ben a tudomány két fontos felfedezése a nézeteit teljeséggel elavulttá tette:

1. Van 60 csatornás kábel TV

2. Az embernek már nincs lelke, mert 1808-ban eladta az ördögnek, a szerződést egy Faust nevezetű fickó kötötte meg saját nevében, de a biznisz annyira jól sikerült, hogy később kiterjesztették a hatályát, így egyetemes érvényűvé vált. És nehogy azt gondolja valaki, hogy Faust ezt önmagától gondolta így! Nem. Atért ment bele, mert elege volt a háza előtt két éve zajló tüntetésekből. Mikor rászánta magát, Faust résen volt és mindenféle előnyöket csikart ki még az emberiségnek, lett például pláza és hamburger, sőt nemzetek közötti gyűlölködés is. Ez utóbbi különösen nagy adomány, mert remek kikapcsolódási lehetőségnek bizonyult, nincs is olyan zuga a földnek, ahol ne gyakorolnák ezt lelkesen. 

Én mondtam, légy résen, mert ide vezethet, egy hibás kódsor...

Megtalálásra került a tartózkodás helysége, azaz helységei, mert mindjárt három is van benne. Aztán meg az is jó, hogy belváros beleiben van, központosított régiós elrendezésben. Ez azért fontos, mert az EU így sokkal könnyebben vesz minket észre majd. A lobogót hamarosan kitűzzük, már két igen nagytudású festőművészt is felkértünk a falak díszítésére. Az eredményt a napokban csodálhatjuk meg. Izgulunk rendesen, mert bonyolult és dinamikus mintázatot kértünk, aminek a kivitelezése egyáltalán nem kis feladat. Szóval fehér alapszínen fehér minták fognak virítani, fokozva munkakedvünket, javítva együttműködési kényszerünket.

Némileg azért eltértünk az előzetes tervektől, de ez csak a természetünkből következő változtatási lazaság izé, ami általában eredményezi a tervektől való precíz és előre kiszámíthatatlan eltérést. Tehát bazi drága lett, aminek senki sem örült, de hogy ne bántsuk meg a másikat, ezért ezt senki nem vállalta fel. Amikor nyélbeütöttük, vagyis tenyérbe ütöttünk, lágyan, hogy ne fájjon az bérbeadási képviselőnek, akkor három savanyú és bizonytalan arc vett ki, egy számukra teljesen megengedhetetlen árfekvésű térhegyet, aztán tetéztük az örömünket a pikcsörizálással.

Szóval - yesss - meg van bérelve. Aztán gondolkodtunk, mert berendezésünk van hozzá. Hat jól táplált szervert fogunk legeltetni, míg mi jó juhászok módjára a földön üldögélünk, subánkba burkolózva. Nem, ez így még sem lehet, mi fiatal és elkényelmesedett székes fazonok vagyunk, ezért újabb bevételekről kell lemondanunk, a köz kiszolgálása érdekében. Ezt nem lesz nehéz megtennünk, mivel azok momentán nincsenek.

A Nagy Webes Valami eközben koncepciótorzulás nélkül halad a fejlesztői kalimpálás útján, de eléggé elferdülve. Oda kell figyelni, nem lehet szabadjára engedni ezeket a szimbiótákat, mert a végén még gépi kóddal lehet csak használni az alkalmazást. Le is teremtettük őket, elkezdtük a módszeres átnevelésüket, de meg kell mondjam, hogy nem lesz könnyű dolgunk.

Rendkívül botrányos eset taglalásával kell kezdenem ezt a bejegyzést, még most is remegve kalimpálnak az újaim a billentyűzeten, mert a felháborodásom nem ismer határokat.

Az hagyján, hogy naponta tucatnyian fagynak halálra és ehhez még csak nem is kell az utcán aludniuk, az is mellékes, hogy a nagy orosz medve bátyó nem küld gázt a magyar sztyeppékre, de a mai beszélgetésünk kissé elhantolta az agyam kedvességre hajlamos részét.

Mielőtt belekezdenék, azért kicsit kifejteném az ellopott gáz esetét is. A magyaroknak nem kell gáz, nem is fog kelleni, csak azért használják ezt a magától még büdösnek sem képes lenni izét, mert nem akarják, hogy a nagy orosz testvér nagyon sírjon-ríjon. Ugyanis a végtelen pusztákon szocializálódott nép, kemény és sokat tűrő, mint Odüsszeusz, találékony és igénytelen mint a, a...na pont annyira. Ha kell, még a lovaink citromállagú trágyájával is meleget tudunk csinálni, abból pedig annyi van, hogy férfinak nem is néznek együnket sem, ha legalább kettő nem legelészik a közeli réten. Szóval a pánikot csak a keltése miatt csináljuk, meg a nagy ravaszságunk miatt, hogy a brüsszeliek azt higyék, hogy itt akkora vész van, hogy csak újabb adományokkal lehet rendbe hozni az egész országot, mert különben nemzethalál lesz, ami magával rántja majd az egész Közép-Kelet-Nyugat Európát.

Visszakacskaringózva az ennél sokkal durvábbra, hát az valami volt. Időben visszább vagy egyel tán emlékezik rá - magáznom kell, mert egyen van az olvasó, meg udvarias is vagyok - írtam, hogy iroda-lmiak leszünk. Na nem ebben a blogosban, hanem helyileg egy szobában fogunk kuksolni és gyártani tovább a Nagy Webes Valamit. Na jött is valaki, aki meg akart mutogatni nekünk egyet, míg vártunk rá, a fagyhalál ellenében bemenekültünk egy kocsmafélébe. Csak megjegyzem, hogy emlékeztem a fogadalmainkra és teát iszogattam. Először békésen álmodozva - ahogy hozzánk leginkább illik - majd egyre dühödtebben. Ugyanis mikor arra került a sor, hogy a berendezkedésről kellett terveket szőnünk, én ábrándos tekintettel bedobtam a köztudatba, hogy hozok növényeket. Erre a másik azt mondja, szó nem lehet róla, mert ez egy iroda lesz. Ennyi erővel, azzal is indokolhatta volna, hogy télen hideg van. Tájékozatlanságánál, már csak a rosszindulata volt nagyobb, mert elkezdett mindenféle szabályokról zagyválni, ahelyett, hogy elolvasott volna pár értekezést a környezet hatása az ábrándozó teremtményekre félékből. De nem, csak hajtogatta, erre persze én a magamét kezdem előtérbe tolni, a szerencsénk csak annyi volt, hogy megjött a harmadikunk.

Aztán volt egy tréfás dolog is, a kapualjban vártuk a kalauzunk, közben tanakodtunk és fáztunk. Megérkezett, majd megrökönyödve ránk nézett, aztán az arcunkba bámulva ezt kérdezte: - Maguk akarják hárman (a hárman erősen meg volt nyomva a nyomaték kedvéért) kivenni?

Én voltam a legszellemesebb, mert egyből rávágtam: - Hárman, de nem akarunk összeköltözni. - Ja, az más. - hebegte jogokkal bíró csaj van nő, majd hozzátette: - mert olyan is van ám. Van hát, melegeknek is lakniuk kell valahol, bár a meleg kommuna még kissé szokatlan, az biztos.

Hát ennyi az evilági tévelygéseinkről.

Csoportosulni kell a dolgok lényegének, mert e nélkül kusza földhözragadt semmivé válik.

Először is, irodistákká leszünk, kivétel nélkül valamennyien. Elkezdtük a szimatolást, a cél, hogy gatyánk még maradjon a bérleti díj kifizetése után is, tehát az olcsóság szépsége ellensúlyoz szinte bármilyen csemperészletbéli hiányosságot.

A második nagy fogadkozásunk, ez igen erős volt egyébként, többen is verték a mellüket miatta, hogy kitűztük az élesebbnél-élesebb indulási dátum-faktumot. Ez előreláthatólag igen közel van, olyannyira, hogy szerverek egy farmon fognak hamarosan legelészni, hogy a széleskörű igényelmeket megfelelőképpen tudják testük bitáradatával kiszolgálni. Egyelőre ketten lesznek kicsapva legelészni, de ha a bővülés sokkolni fog minket, további jószággal tudjuk majd bővíteni z állatállományunkat. Mindenre elkészültünk, csak nem kerüljön sokba.

Harmadik nagy fogadkozásunk, hogy ha találkozunk, nem iszunk túl sok sört. Ezt főképp azért kellett megfogadni, mert mostanában fáj a fejem a sörivás után, ami nem túl kellemes dolog, ezért mindenkinek javasoltam a könnyű vörös borok fogyasztását, ami emeli a kedvet, űzi a bút és még fincsi is. Ezt nem tudtuk egyhangúan elfogadni, mert van közöttünk egy megrögzött sörimádó, aki ráadásul konok is mint egy öszvér.

Negyediknek azt is megfogadtuk, hogy mostantól a módosítások számát erős korlátozás alá vetjük, mert így (évi 65 új koncepció) nehézségekbe ütközik a megvalósulás. Mondjuk azt hozzáteszem, hogy nehézsége csak a fejlesztő programbogarászó illetőknek van, mert ezekre az jellemző, hogy folyton sírnak-rínak, hogy ezt nem lehet, meg azt sem. Szóval a ragyogó ötleteinket karámba zárjuk - a szerverek is oskolában vannak, így adódik ez is magától - ami annyit jelent, hogy évente, mindenkinek (engem is beleértve), fejenként maximálisan 2 új ötlete lehet nyilvánosság előtt megvitatható, a többit elektropapír fogságba kell zárni, hogy ínségesebb időkben felhasználhatóak legyenek.

Nos, ennyi volt a nagy fogadkozások listája, mindenkinek Új évet kívánunk, mert csak az biztos, hogy az eljött.

A környezetért aggódó szisztemizátorként egyre jobban foglalkoztat az a kérdés, hogy a Nagy Webes Valami zöld-e? Itt persze nem a színezetére gondolok, hanem arra, hogy a megfáradt és beszürkült Földünkre milyen hatással van?

Az igaz, hogy nem kell bele benzin, acél se merevíti az oldalát, sőt fekete bűzkarikákat sem ereget, de azért nem mehetünk el, a készítése során fellépő piszkosítás mellett. Mert hogy emberek készítik ezt is, kivéve engem, aki álmodozó vagyok és a másik főkolompost, aki pedig kódosulásban szenvedő humanoid pótlék.

Mivel tesszük mi elviselhetetlenné a bolygót, avagy optimistább felfogásban, hogyan próbálunk – ha próbálunk egyáltalán – a legkevesebb ártó szenvedélybe bocsátkozni?

Először is, nézzük a növényvilágot ért pusztítást. A tudtommal leghosszabb életű és ezért leglassabban fejlődő növényi formációk nem köszönhetnek túl sok jót nekünk. Ha végigmegyünk az utcán, a többség megvetően elfordítja leveleit, a kisebbség egyszerűen könyörgésre fogja a dolgot, hogy legyen elég az oktalan papírimádatból.

A hozzáállásuk tehát nem túl pozitív, amit valószínűleg, az előkészítés során felhasznált párezer cellulózkoncentrátumhoz való hozzájárulásuknak köszönhetjük. El kell ismerni, hogy még a legelején járunk, ennek ellenére rémisztő mennyiségű papírlapot irkáltunk teli az akkor nagyon-nagyon fontosnak ítélt gondolatok lenyomataiból.

Itt teszek egy kis kitérőt, mert ünnepélyesen kijelenthetem, hogy a koncepció hetek óta módosulás nélkül vészeli át az idők által, rá rótt megpróbáltatásokat. Változatlanságba merevedve hajszol minket a megvalósulás irányába. Nem hallgathatjuk el azonban, hogy ennek alighanem a legfőbb oka az, hogy szétszéledtünk, mint a hun lovasság és attól is önmegtartóztatjuk magunkat, hogy bármi egyéb kommunikációs segédeszközzel keressük az egymás iránti kapcsolat felszítását.

A kis kitérő után lássuk, további bűneink lajstromát. Meg kell említenem mindenképpen, hogy jómagam tartom, a legkörnyezetbarátságosabbnak, mert a most követő szörnyűségekben én nem veszek részt. Igaz ez önhibámon kívül alakult így, de akkor is van mire büszkének lennem. Az itt következő rész árulkodásnak is hathat, de mint igaz krónikásnak, nem szabad elhallgatnom népünk gyarlóságait sem!

A többiek úgyszólván döntik magukba a kávét, bármikor találkozunk, mindig ilyen szavak repkednek: latte, hosszú, presszó. Bassza meg, morfondírozok ilyenkor magamban, mert nekem kell végigélnem a rombolás perceit. Tonnányi őserdő kivágása szárad lelkükön, aminek helyére kávécserje alantas csemeteerdeje kerül, kiszolgálva a többiek perverz sóvárgását a keserű gőz iránt. Hát nem látjátok? A levegőt isszátok el! Gyermekeink – együnknek sincs – átkozni fogják emléketeket, ha így folytatjátok!

Nem érdekli őket. Isszák és közben nevetgélnek, vagy ha úgy adódik, félórás monológokba bocsátkoznak arról, hogy mit és hogyan nem kellene csinálni a Nagy Webes  Valamivel.  Nem tudom melyik a rosszabb, de momentán nem akarok elfogulatlan véleményemmel, egy többórás ismétlést előidézni.

Álljon itt egy újabb szörnyűség, amely a Nagy Webes Valamit. kissé fakóbb színben tüntetheti fel a köz véleménye előtt. Az, mi neveltetése során sötét fellegekkel borítja szeplőtlen fogantatását, a folyékony fekete gonosz és annak rokona a benzin. Nem kell rémüldözni, ezt nem isszák meg, akarom pontoskodni, nem isszuk meg, mert ebben az esetben, személyemnek is sokat köszönhet a jövő nemzedék.

Kocsikázással egybefogva érkezünk a színterekre, ezt látva, a karzaton dühödt moraj támad, aminek gyászos kíséretében égetjük el oxigéniánk egyre vékonyodó légburkát.

Gondolom az értelmesebbje az olvasóknak – jelenleg ez a szám stabil kettő körül mozog , mármint a teljes olvasottság - felismerte, hogy ez olyan visszapillantás volt az elmúlt egy évre, ami tekintettel a modern korokra, amolyan haladó szellemben zajlott.

Az eredőjét, az újévi fogadalmakat is közétesszük egy későbbi feljegyzés lapjain.

A komcsi Kína biztosanmegemberelte magát és a karácsonyra való tekintettel szabadságjogokat biztosít az eddig tudomásunk szerint elnyomásban élő Tibetnek. De olyan messze van, ráadásul még magasan is, ezért lehet, hogy Tibet nyomja el Kínát. Ha így van, akkor vesszen Tibet, mert álságos módon saját nyomorúságának álcázva akarja szerencsétlen alig szaporodó kínaiakat elnyomni.

Lehet kérdezni, hogy jön a Nagy Webes Valamihez egy ilyen pitiáner probléma? Hát megmondom hogyan, Karácsony van, amikor illik szociálisan érzékenykedni. Annál jobb, minél kilátástalanabb küzdelembe bonyolódik az ember, vagy Nagy Webes Valami.

Mivel, hogy ma, a dec.24-e létezése biztossá vált, ezért kénytelenek voltunk felkarolni mi is egy ilyen ügyet. Ezt nemcsak hogy jószívvel, de kivételesen önzetlenül tettük.

Tehát: free TIBET!

Ez a mi ajándékunk a szabadság megszállottjai részére...

Megesett a második találkozó is közöttünk. Elmentünk hozzá, a környezet cseppet sem változott és emberünk is maradt a korábban megszokott. Egyedül volt, de mi vittünk erősítést is, méghozzá az informatikai ösztönünket. Na nem arra kell gondolni, hogy valami sejtelmes és eléggé megfoghatatlan kényszerképzet kísért el minket, hanem egy valóságos fickóra, aki a laptoppal kel és fekszik, közben iszonyúan elkötelezett a bináris és egyéb kódok családját illetően.

Elkezdtük a magyarázkodást, nem annak indult, de a srác, aki előttünk üldögélt a székében egy pillanatra sem mutatott érzelmi reakciókat, ezért a másik álmodozott hanghordozása erősen könyörgésbe hajlott, ami nála az egyértelmű tanácstalanság jele. Aztán szerencsére a közöny valahogy elmúlt és a második óra végén egész jó kis beszélgetés kerekedett belőle, aminek a végén úgy váltunk el, hogy szerződünk.

Maga a szó is hihetetlenül hangzik az előző próbálkozásaink tükrében, de megleltük, amit akartunk. Van valamilye, ami sokkal érdekesebb annál, amit bármelyik karfaszorító multialkalmazott megirigyelne. Ha egyáltalán a felét is értené. De mi értettük, sőt tetszett is nekünk, tele rejtett lehetőségekkel, amivel a piacot bedöntjük és egyértelmű vezércsillagként a továbbiakban uralni fogjuk.

Arra is nagyon jó volt a szeánsz, hogy az ösztön, aki egyébként azonos azzal, aki néhány napja az "Én kiszállok!" típusú mondataival próbálta a közösség erejét összekovácsolni. Tetszett neki a dolog és egyből elkezdett fantáziálni, még nekem kellett leráncigálni a plafonról, mert annyira elszállt a földi halandók egyszerű létezéséből.

De lelkes és mi is azok vagyunk, meg talán már megint bővültünk. Egy újabb részleg csatlakozott, ami azt jelenti, hogy egy kivételével meg is vagyunk. Jöhet a következő lépés.

Valami ütős, nyálcsorgató csalogatóanyag kellene a Nagy Webes Valamihez. Talpalunk már vagy három hónapja utána és a világért sem akar összejönni.

Találkoztunk multinacionális merevedés-zavarosokkal, akik egyébként borzasztóan mereven utasították el, minden közeledési kísérletünket. Olyannyira, hogy végső konklúzióként vissza sem hívtak minket.

A második próbálkozásunk sem volt sokkal szerencsésebb, mert megkajáltattunk egy extravagáns étteremben egy hatalmas fejű pasast, akiről kiderült, hogy van ugyan köze a dolgokhoz, de nem úgy, ahogy mi gondojuk és nem akkor, amikor mi szeretnénk. De azért továbbította egy illetékes királynak az anyagunkat, akinek annyira megtetszett a dolog, hogy két hét alatt el sem tudta olvasni.

Most találtunk végre egy utolsó esélyt. Sok gyereke van, ezért talán az empatikus készsége is nagyobb darabb lehet, mint az előzőeké, ha maga nem is egy óriás. Termete átlagos, a szobájában felhalmozott laptopok száma viszont cseppet sem az. Négy képernyő ásítozott előtte, várva, hogy valaki csiklandozza már meg végre őket.

Nem csüggedünk!

Elérkezett az idő le kell ülnünk, megbeszélni az új koncepciót. Mivel már legalább 10 napja csak kisebb módosításoknak vetettük alá, ezért időtállónak mondható. Be kellett már mutatni a többieknek is, ezért a találkozó léte nem volt kétséges. Mi ketten a szokott téli szállásunkról indultunk, út közben alig ejtve szót az elkövetkezendő diskurzusról. Jól felkészültünk, mert működésképzeleti modellt gyártva, többpapírból álló lapokat is tudunk lengetni, amennyiben ez végképp szükségszerűnek látszik.

Jóval a megbeszélt idő előtt értünk oda, ezért előtte beültünk egy mekibe falni valami ízletest. Lassan előszédelegtek a többiek is, majd közösen átvonultunk a főhadikocsmába. Elfoglaltuk helyünket és rendeltünk a kocsmárosnétől némi itókát, én bátorításul a korsó sörrel kezdtem barátkozni, az egyik srác követte példám.

Aztán belekezdtünk, felvázoltunk, lefestettünk és minden más alantas munkát is véghezvittünk. Amazok bámultak, mi egymás szájából vettük ki a szót, majd saját  ízlésünk  szerint formálva adtuk tovább.  

Egyesítő funkció mixer. All in one. Ilyen és ezekhez hasonló szavakkal bombáztuk a másik kettőt, akik arca először hamuszürkévé vált, majd 2 perc néma csend következett. Emésszék csak a dolgot, hagytunk nekik időt rá. Egy dolgot nem vettünk számításba, hogy ők a Kérődzőek rendjébe tartoznak és csak tiszteletbeli álmodozók csupán.

Ez is elmúlt, mint minden és megszólalt az eddig figyelő közül az egyik:

- Én kiszállok! Ez nem tudom micsoda, de nekem ez nem. Én egy kő egyszerű dologra gondoltam, eladjuk valakinek, majd négyen királyként élünk belőle. Én kiszállok. - tette hozzá ismét, majd még félórát beszélt a kőegyszerűségről és legalább percenként négyszer hangoztatta a kiszállási szándékát.

Ezután megint csend lett. Csak az előbbi értetlen csendet felváltotta a kiábrándultság és a döbbenet csendje. Aztán eszünkbe jutott valami, mégpedig az, hogy mindenki mondja el rajta kívül is az álláspontját. Ez megtörtént és a végére kiderült, hogy hárman - rajta kívül - egész pozitívan állunk a dologhoz. Ő erre annyit reagált, hogy jól van, akkor csináljuk hárman, nekünk adja a technológiát és éljünk szeretetben, meg békességben.

Utolsónak azt javasoltam, hogy aludjon mindenki egyet a dologra, aztán beszéljünk még róla. Ezzel szétszéledtünk...

Még mára is megmaradtak a 3. dolog fékevesztett elképzelései. Ez újabb gondolatok szülőszobája lett, mert mi egyértelműen sejtjük a sikeres alkalmazások megvalósításának titkát.

Az ötlet nem elég. Vagyis elég, ha az enyém, de mégsem annyira. A következő lépésekben az egyetétés tökéletes. Harmonikusan elordítoztunk egymással és a végére elfáradtunk, plusz megegyeztünk abban, hogy kell egy webes srás. Olyanforma, aki laza és zseni. A legfőbb tulajdonsága pedig, hogy legyen olcsó. Vagyis inkább lelkes, aki nem kér sokat.

Itt hívom fel ezért mind a három látogatonkat, hogy ha ismer olyat, aki a fenti imérveknek maradéktalanul megfelel, akkor jelentkezzen itt. A legtehetségesebb fog közibénk kerülni, ami nagyon jó lesz neki.

Magyaráztam a másik nagyokosnak, ezt már talán említettem is, hogy a bloggolás majd ránk irányítja a figyelmet. Megnéztem a statisztikát és az eredménye még az amerikai autógyártók teljesítményét is alulmúlta.

Az első nap sem volt egy csúcsteljesítmény a maga hét látogatójával, de vasárnapra sikerült ezt 3-ra növelni. Ha ez így marad, sosem kell dolgoznunk a további életünk során, mert simán meg fogunk élni, a hogyan ne csinálj blogot előadás-sorozatunkból.

Ennek ellenére, nem lankadtam, mert jött az isteni szikragyár akciós ajánlata és egy újabb gyöngyszemmel örvendeztetett meg engem. Annyira megtetszett a dolog, hogy iziben elküldtem mindenki másnak is, ami további egy személyt jelentett. Tehát tetemes tömeg értesült a dologról, ez fogja biztosítani majd az ötlet népszerűségét.

Az előző bejegyzésben említettem a három dolgot, amin keményen melózunk, míg meg nem halunk. Nos, először is a hármas egységet azért preferáljuk, mert a szám eléggé szerencsésnek van titulálva, én például egy 3-as szám alatt születtem, az utca legelőkelőbb részéhez nagyon közel. Ennek köszönhető elsősorban kifinomult modorom és a rendkívüli éleslátásom.

Igazándiból nem erről akarok beszélni, hanem az emberiség egyik legnagyobb felfedezéséről, amit ki más talált volna ki, ha nem, túlzott szerénykedésem.

Tehát az előző írás tagolására visszanyúlkálva, elsősorban a 3. dologhoz kívánok szóllani, mivel a többiről jelenleg gőzöm sincsen. Tehát a 3. Álmodozó részleg teremtménye, név szerint: Az egyszerű userek érzéseit felkorbácsoló alkalmazás, magabiztos fejlődésnek indult. Hála jóvoltomnak, de aki ismer kicsit jobban, ezt nem támasztja alá.

Szóval, ami, tehát után ezzel folytatni, irodalmilag nem túl helytálló ténykedés, de ez - hangsúlyozom - nem egy irodalmi, hanem egy kőkemény technológia céges blog. Szóval azt találtam ki, hogy sokféle eddig is létező alkalmazásegyvelegből kellene kialakítani a mi portálosodásunkat is.

Ezt, a szépnek egyáltalában nem nevezhető vasárnapi napon, egy úgynevelkedett műkődésteli modell formájában klaviaturizáltam. Megmutattam ezt a - nem szeretném illetlen kifejezésekkel illetni az álomteliek családjába tartozó egyént - másikunknak, aki az előadásom végére annyit mondott, hogy 90 %ban 1 ért, többre sajnos nem is számítottam, mert a beszédem közben többször azt mondta: Lassssítsunk!

De átment a dolog, mert elsétálttunk egy helyre, közben folyton azt mormolta, hogy: Jaja, jó lesz. Ezt én garantálom, higgyétek el, JÓ LESZ!

.

Végre lényegi kérdések is szóba kerültek a mai napon. A terveink megdöbbentően nagystílűek, ezért nem árt a kezdet kezdetén néhány apróságra odafigyelni. Ebben megegyeztük, én még egy post it-et is kiragasztottam a monitoromra, ezzel a felirattal:

"Jó az amit csinálunk!"

Ezt nem éreztem elég átütőnek, egyből le is cseréltem erre:

"A világ forradalom előtt áll! A Nagy Webes Valami fogja ezt katalizálni!"

Igen, ez kell, mert a legfontosabb fenntartani a lelkesedésünket.

Első lépésként megegyeztünk abban, hogy a Dolog, tulajdonképpen három dolog, de egynek fog tűnni. Azért, hogy képet lehessen kapni ezekről, most megpróbálom ecsetelni ezeket:

1. Dolog:

A pénzcsinálási alkalmazás

2. Dolog:

A megfelelő érdeklődési körökbe tartozó népek kiválasztásának alkalmazása

3. Dolog:

Az egyszerű userek érzéseit felkorbácsoló alkalmazás

A későbbiekben ezekről lesz szó, először kissé homályosan , majd ahogy a mi fejünkben is a megvilágosodás felüti fejét, egyre inkább kontúrosan. 

Megmutattam a blogbejegyzést az egyik álomgyárosnak és attól a pofától, amit először vágott, nekem is kedvem lett volna vágni egyet. Mármint őt pofán. Elmagyaráztam neki, hogy mostantól közösségi létben élünk és ehhez szükséges, hogy a majdani Nagy Webes Valami felhasználóihoz közel kerüljünk. Azt is elmondtam, hogy manapság ennek az egyik legnagyszerűbb módja, hogy indítunk egy blogot, ahol mindent el lehet mondani, amit csak akarunk - ez ugye hetente változó - és még ötleteket is fogunk kapni a fejlődés megindulásához.

Erre annyit mond, hogy: Jójó, de kinek lesz erre ideje? Meg én egyáltalán nem hiszek ezekben a... - itt elakadt, mert valami mocskos és különösen ideillő kifejezést keresett, végül beérte annyival, hogy: faszságokban. Aztán folytatta azzal, hogy: Egyáltalán mit fogunk írni? Használati utasítást?

Ekkorra már kezdtem én is bedühödni és fejéhez vágtam azt, hogy mi a francnak olvas webes marketingről szóló könyveket, ha még ennyit sem tud átlátni.

Ez szíven ütötte, közben mormogott valami olyat: - Hát, lehet, hogy jó lesz még valamire.

Miután így fellelkesültünk, folytattuk tovább a Nagy Webes Valami tervezését. Én rágyújtottam, ő kiment a szobából egy kávét meginni. A nagy egyetértés és összeborulás után, annyiban állapodtunk meg, hogy én írhatok akármit, ő legfeljebb a helyesírást ellenőrzi.

Történelmi léptékkel mérve is jelentős ideje dolgozunk a Nagy Webes Valamin.

A dolog nagyjából úgy néz ki, hogy kitalálunk valamit, majd egy hét múlva újra kitalálunk egy teljesen más dolgot. Az előző héten kifundált Elavult Nagy Webes Valami, először egyáltalán nem érdekel minket tovább, majd egy-két hét alatt ismét visszaszivárog a köztudatunkba és elkezdünk sajnálkozni azon, hogy egy ennyire jó ötletet miért nem valósítottunk meg.

A munkamódszereinkre is rettentően büszkék vagyunk, teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy hamarosan egyetemi tananyag készül a felhasználásával, kerekedő szemű hallgatókat oktatva a Nagy Webes Valamik elkészítésének módszertanára.

Nem lehet elkerülni azt a kérdést, hogy tulajdonképpen mi folyik itt? Első pillantásra azt hihetné bárki, hogy nem sok értlemmel bíró dolog. De ez egy alapvető tévedés. A webgyárosok országos szövetsége is minket támogat, sőt a rokonok is rettentően lelkesek, hogy végre történik velünk valami. Mi ezért a jövőnket áldozzuk, az egyik jelentős személyisége csapatunknak, már ott is hagyta a rabszolgaságot jelentő állását, hónapok óta csak és kizárólag a szent eszme megvalósításának szenteli az életét. Rólam is elmondható, hogy az időm egyre nagyobb részét kezdem az álmok megvalósításának szentelni.

Manifesztálódásba fogtunk, bár az igaz, hogy a kormányt néha rángatjuk, de az irány már meg van. Megmondjam merre van? Mindenfelé...

A nagy álom, egyébként jelenleg így fest: 

Sokat töprengtünk arról, hogy mi a fenét kellene csinálnunk. A végeredménye az lett, hogy be kell indítanunk egy Nagy Webes Valamit. Korábban gondolkodtunk Nagy egyéb projektekben is, de végül is a döntő momentum az volt, hogy mi tulajdonképpen a webhez értünk mindennél jobban a földön, ezért nekünk szégyenletes dolog lenne, bármi mással is foglaltoskodnunk ezután.

Kicsit a hiúságunk rabjai lettünk, ez most már azért is tisztán látható, mert bármi szóba kerül, mindig oda lyukadunk ki, hogy ez hír lesz. Mutogatni fognak, vagy egylapon említeni a nagy garázsmanufaktúrákkal (MS, Google, stb.).

Ha esetleg még nem volna nyilvánvaló, akkor a Nagy Webes Valami megszületéséről fogunk itt írogatni, hátha érdekelhet a dolog másokat is. Azt is egyértelműen le kell szögeznem, hogy ha elkészül, akkor népszerűsítésbe fogunk fogni, főleg ha kézzelfogható bizonyítékok állnak majd rendelkezésünkre a Nagy Webes Valami létezéséről.