Ha azt gondolnád, hogy minden a végtelenben találkozik, akkor valószínűleg igazad lenne. Egy vállalkozás, melynek sikere a közös áldozatvállaláson múlik, pont nem nyúlik odáig. Helyette vagy hamar földbe áll, vagy profithajhászó, öltönyös majmok kezébe kerül.
Lehet választani, kinek melyik szimpatikusabb. Mi, pragmatikus gondolkodásúak révén, még azelőtt abbahagytuk a tevékenységünket, mielőtt igazán elkezdtük volna. Közülünk nagyjából mindenki máshogy látta a kudarc okát, azonban abban mindenki egyetértett, hogy ez így tovább nem szabad folytatni, mert rohadtul elegünk van belőle.
A megszületett "termékek" élik a maguk kis önálló életét, azonban nagyobb jelentőséget nem szabad nekik tulajdonítani, mint amekkora valójában, ez a saját szellemi épülésünk egyik újkori szakaszának bizonyult, máshogy hatva mindannyiunkra. Tehát nem voltak hiábavalóak az erőfeszítések.
A magam mantrája a következő, átesni az önkívületi dolgozásokba nem volt túl nehéz soha. Ezzel érkeztem ebbe a világba, ezt kaptam útravalóul. De végre sikerült nagyobb részben levetkeznek. Mi ez, ha nem mennyei adomány?
A hozadéka meg annyi volt, hogy nagyszerűen megéltem belőle, tehát mint ahogy mindig, most is bebizonyosodott, hogy semmi sincs véletlenül és minden a fejlődésünket szolgálja. Itt jegyzem meg,hogy a fejlődés szó itt nyert értelmet számomra, ezen intermezzo után sikerült végre valóságos dolgokra is összpontosítanom, sőt elkezdtem megkérdőjelezni a kultúrától kapott útravalómat. Ez a folyamat a mai napig tart.
