Magyaráztam a másik nagyokosnak, ezt már talán említettem is, hogy a bloggolás majd ránk irányítja a figyelmet. Megnéztem a statisztikát és az eredménye még az amerikai autógyártók teljesítményét is alulmúlta.
Az első nap sem volt egy csúcsteljesítmény a maga hét látogatójával, de vasárnapra sikerült ezt 3-ra növelni. Ha ez így marad, sosem kell dolgoznunk a további életünk során, mert simán meg fogunk élni, a hogyan ne csinálj blogot előadás-sorozatunkból.
Ennek ellenére, nem lankadtam, mert jött az isteni szikragyár akciós ajánlata és egy újabb gyöngyszemmel örvendeztetett meg engem. Annyira megtetszett a dolog, hogy iziben elküldtem mindenki másnak is, ami további egy személyt jelentett. Tehát tetemes tömeg értesült a dologról, ez fogja biztosítani majd az ötlet népszerűségét.
Az előző bejegyzésben említettem a három dolgot, amin keményen melózunk, míg meg nem halunk. Nos, először is a hármas egységet azért preferáljuk, mert a szám eléggé szerencsésnek van titulálva, én például egy 3-as szám alatt születtem, az utca legelőkelőbb részéhez nagyon közel. Ennek köszönhető elsősorban kifinomult modorom és a rendkívüli éleslátásom.
Igazándiból nem erről akarok beszélni, hanem az emberiség egyik legnagyobb felfedezéséről, amit ki más talált volna ki, ha nem, túlzott szerénykedésem.
Tehát az előző írás tagolására visszanyúlkálva, elsősorban a 3. dologhoz kívánok szóllani, mivel a többiről jelenleg gőzöm sincsen. Tehát a 3. Álmodozó részleg teremtménye, név szerint: Az egyszerű userek érzéseit felkorbácsoló alkalmazás, magabiztos fejlődésnek indult. Hála jóvoltomnak, de aki ismer kicsit jobban, ezt nem támasztja alá.
Szóval, ami, tehát után ezzel folytatni, irodalmilag nem túl helytálló ténykedés, de ez - hangsúlyozom - nem egy irodalmi, hanem egy kőkemény technológia céges blog. Szóval azt találtam ki, hogy sokféle eddig is létező alkalmazásegyvelegből kellene kialakítani a mi portálosodásunkat is.
Ezt, a szépnek egyáltalában nem nevezhető vasárnapi napon, egy úgynevelkedett műkődésteli modell formájában klaviaturizáltam. Megmutattam ezt a - nem szeretném illetlen kifejezésekkel illetni az álomteliek családjába tartozó egyént - másikunknak, aki az előadásom végére annyit mondott, hogy 90 %ban 1 ért, többre sajnos nem is számítottam, mert a beszédem közben többször azt mondta: Lassssítsunk!
De átment a dolog, mert elsétálttunk egy helyre, közben folyton azt mormolta, hogy: Jaja, jó lesz. Ezt én garantálom, higgyétek el, JÓ LESZ!
.
