Rendkívül botrányos eset taglalásával kell kezdenem ezt a bejegyzést, még most is remegve kalimpálnak az újaim a billentyűzeten, mert a felháborodásom nem ismer határokat.

Az hagyján, hogy naponta tucatnyian fagynak halálra és ehhez még csak nem is kell az utcán aludniuk, az is mellékes, hogy a nagy orosz medve bátyó nem küld gázt a magyar sztyeppékre, de a mai beszélgetésünk kissé elhantolta az agyam kedvességre hajlamos részét.

Mielőtt belekezdenék, azért kicsit kifejteném az ellopott gáz esetét is. A magyaroknak nem kell gáz, nem is fog kelleni, csak azért használják ezt a magától még büdösnek sem képes lenni izét, mert nem akarják, hogy a nagy orosz testvér nagyon sírjon-ríjon. Ugyanis a végtelen pusztákon szocializálódott nép, kemény és sokat tűrő, mint Odüsszeusz, találékony és igénytelen mint a, a...na pont annyira. Ha kell, még a lovaink citromállagú trágyájával is meleget tudunk csinálni, abból pedig annyi van, hogy férfinak nem is néznek együnket sem, ha legalább kettő nem legelészik a közeli réten. Szóval a pánikot csak a keltése miatt csináljuk, meg a nagy ravaszságunk miatt, hogy a brüsszeliek azt higyék, hogy itt akkora vész van, hogy csak újabb adományokkal lehet rendbe hozni az egész országot, mert különben nemzethalál lesz, ami magával rántja majd az egész Közép-Kelet-Nyugat Európát.

Visszakacskaringózva az ennél sokkal durvábbra, hát az valami volt. Időben visszább vagy egyel tán emlékezik rá - magáznom kell, mert egyen van az olvasó, meg udvarias is vagyok - írtam, hogy iroda-lmiak leszünk. Na nem ebben a blogosban, hanem helyileg egy szobában fogunk kuksolni és gyártani tovább a Nagy Webes Valamit. Na jött is valaki, aki meg akart mutogatni nekünk egyet, míg vártunk rá, a fagyhalál ellenében bemenekültünk egy kocsmafélébe. Csak megjegyzem, hogy emlékeztem a fogadalmainkra és teát iszogattam. Először békésen álmodozva - ahogy hozzánk leginkább illik - majd egyre dühödtebben. Ugyanis mikor arra került a sor, hogy a berendezkedésről kellett terveket szőnünk, én ábrándos tekintettel bedobtam a köztudatba, hogy hozok növényeket. Erre a másik azt mondja, szó nem lehet róla, mert ez egy iroda lesz. Ennyi erővel, azzal is indokolhatta volna, hogy télen hideg van. Tájékozatlanságánál, már csak a rosszindulata volt nagyobb, mert elkezdett mindenféle szabályokról zagyválni, ahelyett, hogy elolvasott volna pár értekezést a környezet hatása az ábrándozó teremtményekre félékből. De nem, csak hajtogatta, erre persze én a magamét kezdem előtérbe tolni, a szerencsénk csak annyi volt, hogy megjött a harmadikunk.

Aztán volt egy tréfás dolog is, a kapualjban vártuk a kalauzunk, közben tanakodtunk és fáztunk. Megérkezett, majd megrökönyödve ránk nézett, aztán az arcunkba bámulva ezt kérdezte: - Maguk akarják hárman (a hárman erősen meg volt nyomva a nyomaték kedvéért) kivenni?

Én voltam a legszellemesebb, mert egyből rávágtam: - Hárman, de nem akarunk összeköltözni. - Ja, az más. - hebegte jogokkal bíró csaj van nő, majd hozzátette: - mert olyan is van ám. Van hát, melegeknek is lakniuk kell valahol, bár a meleg kommuna még kissé szokatlan, az biztos.

Hát ennyi az evilági tévelygéseinkről.